Furcsa dolog...2014.02.25. 19:27, Isabelle
Furcsa, hogy az ember mennyire tud ragaszkodni a szeretteihez. Ha rajtam múlna én éjjel nappal a kedvenc tanárommal lennék. Igen, talán dilis vagyok? Dilis vagyok, mert ilyen nem lehetséges? Nem lehetséges a mai világban az, hogy egy diák szoros kapcsolatot ápoljon tanárjával? Ez ciki vagy nyálas, esetleg szégyellnivaló? Egyáltalán nem! Ha szeretünk valakit akkor mindegy, hogy tanár vagy éppen egy internetes ismerős. Mindegy a kor, egy idős bölcs asszonnyal is kialakulhat egy barátság, ami idézem: "nem szűnik meg egy érettségivel". Ezt nekem ő mondta egyszer. Igen, talán tanár, talán idős, talán mások azt mondják az órájára, hogy Jaj ne mert ez és az..hm. Na és?... Rám is mondják, hogy biztos csak azért vagyok vele, hogy nyaljak neki a jobb jegyért.. De miért kell ezt könyörgöm? Miért olyan nagy szenzáció ez? Miért nem lehet elfogadni azt, hogy ilyen jóban vagyok vele? Hogy megértem őt, és ő is megért engem. Nem tudom miért kedveltem meg, és azt sem, hogy miért ragaszkodok ennyire hozzá. Egyszerűen fontos nekem, számomra megmagyarázhatatlan ez az egész. Nemrég megkérdeztem tőle, hogy engem miért kedvel és mióta.
Ő sem tudott nekem választ adni. Csak azt érzi, hogy én valamiért fontos személyiség vagyok az életében. Ugyanez van nálam is. De olyan furcsa ez az egész.. egy pár hónapja el nem tudtam volna képzelni, hogy én majd ilyen jóban leszek vele. Sőt, szemberöhögtem volna azt, aki ilyent mond nekem. Nagyon utáltam az óráit, féltem is tőle... Féltem a leégetéstől, féltem mindentől. Ez az érzés egy nyelvtan órával megváltozott. Elsírtam magamat az óráján, mert én a lépését leégetésnek véltem, és hát amúgy sem voltam jó korszakomban... De óra végén beszélgettünk ketten, és azóta megváltozott róla a véleményem. Mintha megfordult volna a világ, vagy nem is tudom. Rá 2-3 hétre, téli szünet előtti utolsó tanítási napon elmentem hozzá és boldog karácsonyt kívántam... HOSSZASAN MEGÖLELT, és ő is boldog karácsonyt kívánt. Aznap írtam neki egy hosszú levelet amiben leírtam neki az érzéseimet és a közös kis "történetünket".. Hát nem is tudom mi volt velem, egyszerűen csak vágytam erre? Vagy hát nem is tudom. 2 nap múlva jött is a válasz. Onnantól kezdve minden megváltozott az életemben. Nagyon sokat beszélgetünk, levelezünk. Számomra hihetetlen ez az egész. Egy olyan tanárral jóba lettem, akit eddig utáltam? Képes voltam megnyílni neki? Ennyire szeretem? Áh, egy égi csoda. Hihetetlen milyen bölcs, és okos. Hihetetlen, hogy szeret engem, megtudja változtatni életemet. Már a kedves mosolyától is boldogabb leszek. Rossz napjaimon leül mellém, és megvigasztal... HIHETETLEN.
Na jó, szerintem ennyi elég is lesz.. Egy kicsit összevissza lett, de remélem lehet azért valamennyire érteni..^^
|