Halálom előtti dolgok, amit el szeretnék érni az életben...

- Punnany Massif koncert
- Eljutni Párizsba
- Megtanulni franciául
- Ruhástul beleugrani a Balatonba
- Széchenyi téren kiállni a barátnőmmel, "ingyen öleléses" táblával
- Eljutni Koreába
- Sarki fényt látni
- Új barátokat szerezni
- Neon szoknyában fölmenni M-el a Tettyére
- Tetoválás csuklóra: Stay Strong felirat. (Légy erős, olyan, mint ami Deminek van)
- Repülni
- Lefogyni
- Kangoozni és Zumbázni M-el
- Magyar tanárommal egy színházi este.
- Találkozni Zaz-al
- Nyelvvizsga
- Érettségi
- Derékig érő haj
- Budapesten nézni a tűzijátékot Aug.20.-án
- Síelés
- Kézzel írt levelet írni Zs-nek..
- 30 napos edzést megcsinálni
- MINDEN NAPBAN VALAMI JÓ DOLGOT TALÁLNI!

Furcsa, hogy az ember mennyire tud ragaszkodni a szeretteihez. Ha rajtam múlna én éjjel nappal a kedvenc tanárommal lennék. Igen, talán dilis vagyok? Dilis vagyok, mert ilyen nem lehetséges? Nem lehetséges a mai világban az, hogy egy diák szoros kapcsolatot ápoljon tanárjával? Ez ciki vagy nyálas, esetleg szégyellnivaló? Egyáltalán nem! Ha szeretünk valakit akkor mindegy, hogy tanár vagy éppen egy internetes ismerős. Mindegy a kor, egy idős bölcs asszonnyal is kialakulhat egy barátság, ami idézem: "nem szűnik meg egy érettségivel". Ezt nekem ő mondta egyszer. Igen, talán tanár, talán idős, talán mások azt mondják az órájára, hogy Jaj ne mert ez és az..hm. Na és?... Rám is mondják, hogy biztos csak azért vagyok vele, hogy nyaljak neki a jobb jegyért.. De miért kell ezt könyörgöm? Miért olyan nagy szenzáció ez? Miért nem lehet elfogadni azt, hogy ilyen jóban vagyok vele? Hogy megértem őt, és ő is megért engem. Nem tudom miért kedveltem meg, és azt sem, hogy miért ragaszkodok ennyire hozzá. Egyszerűen fontos nekem, számomra megmagyarázhatatlan ez az egész. Nemrég megkérdeztem tőle, hogy engem miért kedvel és mióta.
Ő sem tudott nekem választ adni. Csak azt érzi, hogy én valamiért fontos személyiség vagyok az életében. Ugyanez van nálam is. De olyan furcsa ez az egész.. egy pár hónapja el nem tudtam volna képzelni, hogy én majd ilyen jóban leszek vele. Sőt, szemberöhögtem volna azt, aki ilyent mond nekem. Nagyon utáltam az óráit, féltem is tőle... Féltem a leégetéstől, féltem mindentől. Ez az érzés egy nyelvtan órával megváltozott. Elsírtam magamat az óráján, mert én a lépését leégetésnek véltem, és hát amúgy sem voltam jó korszakomban... De óra végén beszélgettünk ketten, és azóta megváltozott róla a véleményem. Mintha megfordult volna a világ, vagy nem is tudom. Rá 2-3 hétre, téli szünet előtti utolsó tanítási napon elmentem hozzá és boldog karácsonyt kívántam... HOSSZASAN MEGÖLELT, és ő is boldog karácsonyt kívánt. Aznap írtam neki egy hosszú levelet amiben leírtam neki az érzéseimet és a közös kis "történetünket".. Hát nem is tudom mi volt velem, egyszerűen csak vágytam erre? Vagy hát nem is tudom. 2 nap múlva jött is a válasz. Onnantól kezdve minden megváltozott az életemben. Nagyon sokat beszélgetünk, levelezünk. Számomra hihetetlen ez az egész. Egy olyan tanárral jóba lettem, akit eddig utáltam? Képes voltam megnyílni neki? Ennyire szeretem? Áh, egy égi csoda. Hihetetlen milyen bölcs, és okos. Hihetetlen, hogy szeret engem, megtudja változtatni életemet. Már a kedves mosolyától is boldogabb leszek. Rossz napjaimon leül mellém, és megvigasztal... HIHETETLEN.

Na jó, szerintem ennyi elég is lesz.. Egy kicsit összevissza lett, de remélem lehet azért valamennyire érteni..^^

Tudom megígértem, hogy aktívabb leszek, és ez más lesz... De mégsem sikerült betartanom.. Mentségemre legyen annyi, hogy mostanában nagyon sok (rossz) dolog történt, plusz itt volt a szóbeli ami elvileg jól sikerült és fölvettek. Persze annyi előnyöm volt, hogy ide jártam 5.-óta és ismernek már engem. ^^
A jövő évvel kapcsolatosan kettős érzés van bennem, várom is, meg nem is. Várom, mert egy évvel nagyobb leszek, és gimnazista. Amiért meg nem várom az az lenne, hogy sokkal többet fognak tőlünk visszakérni, sokkal nehezebb lesz. És persze ott a felelősség is.. majd jönnek azzal, hogy mi már "nagyok vagyunk".. Egyébként nagyon gyorsan telik ez az év. Emlékszem nem olyan rég még Szeptember 1.-e volt, most meg "mindjárt" itt a nyári szünet. Legszívesebben megállítanám az időt.. Persze minden diák vágya, hogy legyen nyár.. de én nem akarom.. Nem akarom, mert nem fogok találkozni a kedvenc tanárommal, és jövőre már nem tanít minket. Annyira furcsa ez az egész. Egész félévben szívből gyűlöltem a tanárt, de amióta beszélgetünk más véleménnyel rendelkezek róla. Nagyon megkedveltem, életem részévé vált, és elvileg én is sokat jelentek neki. Így belegondolva, hogy jövőre nem fog tanítani, egészen elkeseredtem. Nem hiszem, hogy annyit fogunk majd beszélni mint most.. Aj bárcsak előbb ismertem volna meg.. Bárcsak ő tanított volna 5.-óta..:// De nem, viszont nagyon örülök, hogy összehozott vele a sors. Sok szeretet, törődést kapok tőle.

Egyébként ma semmi érdekeset nem csináltam. Egész nap esik az eső, kimenni nem tudok.. Fotózni nem lehet, tanulni meg nincs kedvem. Holnap írunk angolból, föciből, töriből de én még nem tudok belőlük semmit, hupsz.>< Na de most már tényleg kéne tanulnom valamit, majd még jelentkezem!

Ui: Ezt a képet még múlthéten fotóztam. Kis inspiráció a bloghoz, remélem tetszik.:P

Fojtogat a csend
mely szobámra ül éjjel,
megsimogat, rejteget,
mint anya, a gyermeket.

Engem csak a csend vesz körül,
tompa puffanás,
 dermedt levegő nehezedik rám,
s egyben álmatlanság.

Négy fal közt ülök kuporogva,
valahol..talán a szakadék szélén,
 Egyedül, egyedül..
s csak a csend derül.

Megnyugtat a csend,
derülhet akár egész éjjelen át,
csak ne érezném ezt a keserű magányt..
 Mely fojtogat, nem hagy létezni,
 irányít, tudom már..

Nem fogok köszöntő szöveget írni..(alapból ott van a jobb oldalon) Úgy gondolom, hogy semmi értelme, úgyis csak magamnak írom emlékként. Akkor meg mit köszöngessek?
Megmondom őszintén: órákig gondolkodtam ezen az egész blogos dolgon. Már jó pár ehhez hasonló oldalam volt, amiknek a sorsuk mindig úgy végződött, hogy bezártam. Egyszerűen vagy lusta voltam frissíteni, vagy nem tudtam miről írni. De most talán más lesz...
Egyébként régebben a Youngcrazy.Gp volt a blogom, amit Fluffy néven szerkesztettem. Gondolkodtam azon, hogy akkor azt újranyitom, de jobb ötletnek találtam az "új világot". Emiatt hoztam létre egy teljesen új lapot.
- Új élet, új személyek, új lap, új Én, ÚJ ÚT...
Minden Új, körülöttem minden más lett, én is más lettem. Igyekszek jó emberré válni, próbálom megtalálni az utamat amit az égiektől kaptam, igyekszem megtalálni és fejleszteni azokat a képességeket amiket nekem szántak. De persze ez nem megy ám egyedül, ezért aztán három olyan személyt kaptam akik a segítségemre lehetnek. Ők nagyon fontosak a számomra, két legjobb barátnőm és a kedvenc tanárnőm.- (Akiről mellesleg elég sokat fogok írni.:p )
Szerintem egyenlőre elég is ennyi, holnap kémia tz. -áh, borzalom.. De majd jelentkezem! :)